A legrangosabb európai kupában 12. alkalommal diadalmaskodó Real Madrid lett az első csapat, amely megvédte a címét, amióta (1992/93) Bajnokok Ligájának nevezik a sorozatot.

Az első néhány percben a Juventus beszorította riválisát, Pjanic lövését követően Navasnak kellett az első bravúrt bemutatnia. A kezdeti szorításból fokozatosan kijött a Real Madrid, s egy villámgyors akció végén Ronaldo révén megszerezte a vezetést. A portugál klasszis ezzel a BL történetének első játékosa lett, aki három döntőben is gólt szerzett, míg a BEK-et is beleszámítva Alfredo Di Stéfano mellé csatlakozott. Ez volt a Real történetének 500. gólja a BL-ben, míg Ronaldo 11. találata az idényben, ebből a 9(!) az egyenes kiesés szakaszban.

Az egyenlítésre mindössze négy percet kellett várni, Mandzukic talán a BL-döntők történetének egyik legszebb gólját szerezte. A torinói gól után újra az olaszok futballoztak fölényben, a Real inkább a gyors ellentámadásaiban bízott.
    
A szünet után érezhetően a Real vette át az irányítást, a Juventus-játékosok sokszor csak "nyomozták" a labdát. A címvédő mezőnyfölénye a 61. percben góllá érett, igaz, Casemiro lövésébe szerencsétlenebbül nem is érhetett volna bele Sami Khedira. Mindössze három perccel később Ronaldo megszerezte szezonbeli 12. BL-találatát is, amivel gólkirállyá avanzsált, ráadásul úgy tűnt, pályafutása 600. góljával - klub és válogatott -, a kupa sorsát is eldöntötte. A Real így kétharmad mérkőzés alatt annyi gólt lőtt a torinóiaknak, mint amennyit az olaszok az egész sorozatban ezt megelőzően kaptak.
 
A második madridi gólt követően hitehagyottá vált az erejével már korábban elkészülő Juventus. Az olaszok csak elvétve jutottak el a rivális térfelére, ráadásul Cuadrado kiállítása miatt még emberhátrányba is kerültek. A Real Madrid rendkívül magabiztosan futballozva - a végeredményt Asensio állította be -, a második félidőben mutatott játékával teljesen megérdemelten diadalmaskodott.

MTI

Fotó: AFP - Javier Soriano