Tudnak magukra vigyázni. Nem nézem az órát, nem virrasztok, nyugodtan alszom.

Csak dél körül kerülnek elő. Álmosan, esetleg másnaposan. Kicsit nyűgösek. Tudom, hogy nem szabad kérdezni. Majd mondják maguktól, csak ki kell várni.

És ha ők nem jöttek volna haza? Ha ők is ott lettek volna? Ha aludtam volna? És csak reggel olvasom, hogy valami robbant?
Mert egy eszelősnek ez volt élete tette. A halál. Gyerekeink halála.

Az enyémek megvannak. De 22 a semmiért halt. Szüleik talán úgy aludtak, mint én szoktam. És reggel hiába várták haza őket. A csengetés a halál hírét hozta.

Édes Istenem!

Forrás: Facebook/Gyurcsány Ferenc