Orbán Viktor azon az áron sem szeretne mélyebb uniós integrációt és ezzel nagyobb kontrollt maga fölött, ha a perifériára kerülést kockáztatja – mondja a miniszterelnök egykori kollégája, Urbán László közgazdász. Részlet a Magyar Nemzet által készített interjúból:
– Ön az egyik szerkesztője a Magyarországot több szempontból is bemutató Hegymenet című tanulmánykötetnek, amelyben értelmiségiek elemzik hazánk helyzetét. Elindult valami szellemi mozgolódás a magyar értelmiség között? Körök alakulnak, tanulmányok, kötetek jelennek meg…
– Szerintem igen. A választások közeledtével az Eötvös József Csoport (egy konzervatív értelmiségieket tömörítő kör, melynek Urbán László mellett többek között Csaba László, Chikán Attila és Sólyom László is tagja – a szerk.) tagjain kívül mások is végiggondolták, mi kellene ahhoz, hogy változás történjen az országban. A Momentum megjelenését is hasonló okokra vezetem vissza, bár ők teljesen függetlenek az Eötvös-csoporttól. A rendezvényeink iránt is egyre többen érdeklődnek. A kötet megjelenését is szerencsésnek tartom ebből a szempontból.
– „Ha egy rezsim szembemegy a társadalom alapvető igényeivel, és képtelen a felzárkózást szolgálni, akkor előbb vagy utóbb ellenszegülés lesz vele szemben, ami alapvető változásokhoz vezet” – mondta egy korábbi interjújában az Indexnek. Érzi ezt az alapvető igényt? Mert én nem.
– Ez az idézet referencia volt egy korábbi cikkemre, amelyben nem konkrétan a mai politikai rendszerről beszéltem, hanem arról, hogy általában így működnek az emberi társadalmak, és a politikai váltógazdaság intézményei éppen azért jöttek létre, hogy ha korrekcióra, irányváltásra van szükség, akkor erre rendezett formában legyen lehetőség. De ha ez nem lehetséges, az igény pedig egyre növekszik, akkor az kitörésekhez vezethet. A jelenlegi kormánynak van egy stabil kisebbséget jelentő bázisa, a választási rendszert pedig úgy alakították át, hogy – ehhez persze az ellenzék megosztottságára is szükség van – ezzel a kisebbséggel is biztosítsák a hatalmon maradásukat.
– Látja bármi jelét, hogy „kitörés” készül?
– Nem, egyelőre semmit. Még nincs akkora igény a változtatásra a jelek szerint. Én abban bízom, hogy ha majd egyszer lesz, azt békésen meg lehet tenni. De a kormány nemcsak a választási rendszert alakította át, hanem olyan hatalmas állami forrásokat csoportosított át magánvagyonná – amiről Lánczi András maga mondta, hogy nem korrupció, hanem a rendszer lényege –, hogy az okkal szül elégedetlenséget. Ha majd egyszer az uniós pénzek beáramlása nem teszi lehetővé, hogy mindenki úgy érezze, legalább kicsit javul a helyzete, akkor születhet meg a tömeges igény a radikális változásra.
– A mostani választási rendszer valóban támogatottságán felül ad hatalmat a Fidesznek, de ha a kormánnyal szemben alakulna ki egy ilyen relatív többséget jelentő kisebbség, akkor ők ugyanúgy nyernének ezen a helyzeten.
– Valóban, de a Fidesz nemcsak a választási rendszert alakította át, hanem egy sor intézményt úgy, hogy még kormányváltás esetén is nehéz lenne egy másik politikai erőnek kormányoznia, mert hosszú időre bebetonozott intézményvezetők, valamint kétharmaddal meghozott törvények akadályoznák. Ezért, ha az Orbán-kormány leváltását az ellenzék komolyan gondolja, nem abból kellene kiindulnia, hogy egyszer majd esetleg ő is élvezheti ezeket a hatalmi előnyöket, hanem célszerű lenne visszaállítani azokat az intézményi normákat, melyek adnak ugyan helyzeti előnyt a nyertes politikai erőnek, de mégsem biztosítanak kvázi teljhatalmat.
– De az ellenzék megosztott, éppen ez tartja többek között hatalomban a Fideszt.
– Ezért kellene olyan ellenzéki összefogás – itt most minden pártra gondolok –, amely első körben csak a rendszer lebontását tűzné ki célul.
Az eredeti, teljes írást ide kattintva olvashatja!
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet