„A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás”
(Dosztojevszkij)

A házigazdák változatos, sokrétű műsorral minden korosztály számára gondoskodtak látnivalókról. A “kulturális negyed” szerencsére egymástól nem nagy távolságra levő intézményei összefogtak, s országosan is kiemelkedő program-ajánlattal várták a debrecenieket és a környező településekről érkezőket.

Már kora délután kígyóztak a sorok a Déri Múzeum és a Modem  előtt, de a többi színhelyre is ezrek érkeztek. Igencsak igyekeznie kellett annak, aki mindent meg szeretett volna nézni, hiszen mintegy félszáz programból lehetett választani. A bőség zavara nem okozott különösebb gondot, még éjfél tájt is sorjáztak a vendégek minden kiállítóhely előtt.

Mintha az egész város megmozdult volna, mindenütt programra siető emberek, zsongás, susmorgás, hova is menjünk. Élt és ragyogott a város a kultúra színpompás fényében: a rendezvénysorozat méltó volt Csokonai, Fazekas Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Szabó Magda – és még hosszasan sorolhatnám  a magyar szellemi élet nagyjai közül azokat, akik életük egy részét itt töltötték -városához.

A programokon több mint tízezren vettek részt, mindenki új élményekkel gazdagodva sétálhatott – jól elfáradva – haza. A mi lábunkban is több kilométer volt, mikor éjfél után úgy félórával túl voltunk minden helyszínen.

Arra nem vállalkozom, hogy az összes látnivalót felsoroljam – nem is lenne értelme, hisz aki nem volt ott, annak egy puszta lista nem sokat mond. Saját, szubjektív benyomásaim alapján, látogatói szemmel, próbálom megfogalmazni, mi vonzott, mire csettintettem: ez, igen.

A Déri Múzeumban a sok kiállítási tárgy mellett, számos műtárgyat csak ezen az éjszakán láthattunk. Így Bocskai István fejedelmi botját, Báthory István buzogányát, és egy másik Bocskaihoz kapcsolódó különleges dokumentumot, egy 1604-ben kibocsátott török jogbiztosító iratot, úgynevezett berátot. (Ha vannak a kedves olvasók között, akik nézik a Kösem című török sorozatot, azok kedvéért elmondom, hogy a dokumentumot I. Ahmed szultán, Kösem férje írta alá.) Tetszett még a “Nihon ningjó. Rítus és játék” című, japán babakiállítás is.

A Modem vezetői is kitettek magukért. Rég látott, színvonalas estét varázsoltak elénk, csak kapkodtuk a fejünket. Megnyílt a “Receptorok: Kozári Hilda multiszenzorális intervenciója az Antal-Lusztig gyűjteményben” című kiállítás. Csak erre az éjszakára Debrecenbe érkezett a 19-20 század egyik legjelentősebb szobrászának tartott, Auguste Rodin műve, a Csók is, a Szépművészeti Múzeumból. A kicsiket a Vojtina Bábszínház szórakoztatta. Több mint ezren zsúfolódtunk össze a Modem belső kertjében, s élvezhettük Eszenyi Enikő estjét, aki elvarázsolt bennünket. Alig akartuk elengedni, az előadása végén állva tapsolt a publikum.

A különlegességek között muszáj megemlítenem – a 18 évet betöltött olvasóknak -, hogy  tetszett a „Megrajzolt Erosz” című erotikus rajzokat bemutató kiállítás is. Olyan művészek alkotásaival találkozhattunk, mint Kernstok Károly, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos és Ferenczy Károly.

Nem akarok jó pontokat szerezni a városvezetés előtt, de el kell ismernem, hogy a Régi Városházán igencsak színvonalas programokkal várták a látogatókat. Itt találkoztam talán az egyik legjobban felkészült tárlatvezetővel, akinek a kisujjában volt a város történelme. A várostörténeti tárlaton láthattuk, Nagy Lajos király 1361-es adománylevelét, Lipót császár adománylevelét, és egy 16. századi főbírói gyűrűt. Külön színfoltja volt az itteni programnak, hogy Debrecen polgármestere is tárlatvezetést tartott – kalapom megemelve -, érdekesen.

A Nagytemplom is tárt kapukkal, nyitott lélekkel várta a vendégeket. Különös jelentőségét adta az itteni programoknak, hogy idén 500 éves a reformáció. A templom a magyar történelem egyik sorsfordító épülete is, különös érzés volt belépni a nagy idők tanújának az ajtaján. Megható volt látni Kossuth Lajos karosszékét, és a nagy hazafihoz kötődő tárgyi emlékeket. Az egyháztörténeti kiállításon láthattuk – sok más mellett – a Vizsolyi Biblia egyik fennmaradt példányát.

Természetesen nem maradhatott ki az 1538-ban alapított Református Kollégium sem. A látnivalók közül kiemelném, a Fejedelmek, címerek, Égerháziak című kiállítást, illetve a gimnázium új freskóit. Egyedülálló látnivaló volt Zichy Mihály Krisztus és a pápa című grafikája, illetve az Arany-balladákhoz készített illusztrációi. Könyvet olvasó emberként különleges élmény volt látni az 1500-as évek elejéről származó könyvritkaságokat is.

A végére hagytam – nem véletlenül -, hogy a debreceni rendezvénysorozat legjobban várt attrakciója a Munkácsy trilógia megtekintése volt. Ismeretes, hogy mivel a kormány nem tudott a kép tulajdonosával a vételárban megegyezni, a Golgotát, védetté nyilváníttatta. Erre jogos válaszul Pákh Imre, – a festmény gazdája -, igen elegáns bordó függönnyel a képet eltakartatta. Így több mint két éve, csak az „Ecce Homo”, és a „Krisztus Pilátus előtt” című festmények láthatóak. A kép tulajdonosa – gesztusként a közönségnek – erre a napra, majd június 27-30 között ismét láthatóvá tette a festményt.

Ha nem látom, nem hiszem el. Szinte őrület tört ki azért, hogy az emberek láthassák a három művet együtt. Még éjfélkor is hosszú sor várta a Déri Múzeum előtt, hogy ebben a csodálatos élményben része lehessen. Nagyon sokan az ország más megyéiből, a fővárosból is kizárólag azért utaztak Debrecenbe, hogy életükben egyszer láthassák a trilógiát. Magam is több olyan látogatóval beszéltem, aki több száz km-t utazott, hogy “élőben” is találkozhasson a mester műveivel.

A trilógia a nemzeti örökségünk része, Debrecen egyik büszkesége, fő turista látványossága. Az este talán legnagyobb tanulsága, hogy  a magyar emberek magukénak érzik Munkácsy mindhárom alkotását, nem értik, miért nincs megegyezés a trilógia sorsáról. A magyar kormánynak mindenre van pénze, amire csak akarja. Az épülő Puskás Stadion csaknem 200 milliárdos költségeiből nyugodtan le lehetne csípni azt az összeget, amelyből a Golgota megvásárolható és végleg látható lehetne. Pákh Imre, a Múzeumok Éjszakáján gesztust tett, a következő lépés a kormányé.

Szerző: Budácsik Lajos

Címlapkép: debrecen-portal.hu