Fiatal tizenévesként akkor – a magam kis eszmerendszerével –, előszeretettel kóstolgattam a politikát. Egy ember azonban mindig volt, aki megtestesítette számomra a POLITIKÁT – igen így, csupa nagybetűkkel –, s milyen érdekes, azon keresztül varázsolt mosolyt az emberek arcára. Egyértelmű, nem is lehetne az más mint Göncz Árpád Elnök Úr. Árpi bácsi a maga kedvességével, szeretetével és népe iránt érzett hűségével 10 esztendőn keresztül szolgálta hazáját. A világban mindenki szerette, tisztelte, becsülte és elismerte.
Fiatalként – nézvén a tévét –, sosem felejtem, megfogadtam, amennyiben firkász leszek, a fősuli után első lépésem lesz egy Árpi bácsi interjú megszervezése. Szívfájdalmam, hogy nem így lett. Az évek múlásával én magam is egyre jobban elmélyültem a sajtó- és média adta világban, így kevés mozgásterem is volt, főleg innen, Debrecenből. Ettől teljesen függetlenül hatalmas örömmel köszöntöttük tömegesen Elnök Urat 90. születésnapja alkalmából, aki lakásának erkélyéről a Tőle megszokott mosollyal és kedveséggel válaszolt és köszönte meg szeretetünket. Soha el nem múló emlék marad.
Akárhogyan nézem, s török pálcát magam felett, egy olyan élmény és impluzus maradt ki az életemből, amit akárhogyan is, de soha többé nem tudok pótolni. Egyet viszont biztosan tudok: megpróbálok felnőni Árpi bácsi jóságához és emberségéhez, s talán egyszer, valahol, az angyalok kíséretében fogad rezidenciájában.
Nyugodjék békében, Elnök Úr, szeretet Árpi bácsim!
Szerző: Toók László Flórián
Fotó: MTI - Cseke Csilla
